2015. március 4., szerda

Érdemes bringázni? Jogos a kérdés...

  Jogos a kérdés, hiszen városlakóként az autó és a busz tűnik a legkézenfekvőbb közlekedési módnak. Nem fúj a szél, nem áztat az eső, nem csíp a hideg, jól fel van festve, hogy hol kell menned – nem marha-karám effektus? –, szabályozza a lámpa, mikor mehetsz és mikor kell megállnod, vagy jön a busz, csak fel kell szállnod, semmi dolgod. De biztos jó ez így? Biztosan jó hermetikusan elzárkózni a környezettől, a várostól, a világtól? Hát szerintem nem. Nagyon nem.
Forrás:psnzrt.hu
  Mióta bringával járok, egészen más lett Pécs. Mióta csak ismerem, szerelmes vagyok ebbe a városba, de csak az elmúlt két évben kezdtem el igazán felfedezni, hétköznapi csodás pillanatokkal, élményekkel kötődni hozzá. Pedig csak annyi történt, hogy biciklire szálltam. Nem nagy dolog, de azóta:
  • Figyelek az időjárásra, fel tudok készülni az esőre és már nem is rettegek tőle annyira, ha megázok hát megázok. Igazán tudom élvezni a napsütést és a lágy szellőt – ha meg nagyon fúj, hát erősítünk, ennyi. Sőt, ha jobban belegondolok, még az őszi csípős reggeleknek is nagyon tudtam örülni két keréken. Minden 5 fok feletti reggel egy igazi kinccsé változott a szememben.
  • Kénytelen voltam új útvonalakat keresni, tudatosabban közlekedni, ezáltal felfedeztem olyan utcákat, épületeket, amik eddig ismeretlenek voltak előttem. Kedvencem a régi kertváros girbe-gurba utcái lettek. Délutánonként sokszor fordultam le más és más utcákon és mindig kíváncsian vártam, hogy hova lyukadok ki. Néha igazi kihívás volt kikeveredni, nagyon élveztem. :-)
  • Sokkal tervezhetőbbé, kiszámíthatóbbá vált számomra a közlekedés, mert nem kell sem a buszhoz, sem a közlekedési viszonyokhoz igazodnom. Illetve kiszámolhatatlanul sok időt takarítottam meg, mert sem a buszig, sem pedig a busztól a célig nem kellett gyalogolnom és még a reggeli/délutáni csúcs sem állíthatott meg. Statisztikák is szólnak arról, hogy városban az egyik leggyorsabb közlekedési forma a kerékpár, mivel átlagban 20km/órával lehet vele közlekedni, tulajdonképpen minden külső tényezőtől mentesen – oké, ha elkap egy vihar vagy defektet kapsz, az gáz. :-)
  • Nem utolsó sorban anyagilag is megéri, a két évvel ezelőtti kb. 20.000 Ft-os beruházásommal hozzávetőlegesen már vagy 80.000 Ft-ot spóroltam a bérleten. Persze azóta voltak kisebb-nagyobb összegek költve a Rozira – belsőcsere, WD40, csengő, világítás –, de még így is vígan pluszban vagyok. Ráadásul semmi gond, ha nincs fedezet a hétvégi programra: ugrás a nyeregre és lehet kirándulni. Bármerre, bármennyit, bárkivel, néhány szendviccsel és vízzel a hátizsákban… Kell ennél jobb?
  • Kiváló csapatépítő. Nem kell cigivel gyilkolni magad csak azért, hogy tartozz egy bandához és legyen miről beszélgetni. Végy egy bringát és azonnal megvan a közös téma. Ha van bringás körülötted, akkor azért, ha meg nincs, akkor azért. Hányszor kaptam már meg, hogy „de jó volna nekem is bringázni” vagy „de bátor vagy, hogy bringázol”. Nekem az új munkahelyre való beilleszkedést segítette elő a biciklizés. Azzal, hogy kerékpárral jártam dolgozni, egyrészről kialakult rólam a „laza csaj” kép, másrészről pedig tudtak miről beszélgetni velem, nem kellett a szokásos semmitmondó kérdez-felelek köröket futni.
  • A munkába járás nekem napi 15 km bringázást jelent, ez kényelmes – reggeli kómás – tempóban fél-fél óra. Ezzel megvan a kellő napi mozgás, át van mozgatva a legtöbb izmom, termelődik kellemes mennyiségű boldogsághormonom és szó szerint ki tudom szellőztetni a fejem. Reggel tekerés közben fel tudok készülni fejben a munkára, el tudom tervezni az aznapi teendőket, de ami ennél is fontosabb: délután le tudom zárni a napot, nem viszem haza a munkát és ezáltal nagyon hatékonyan meg tudok szabadulni egy jó nagy adag stressztől.
    Forrás: pinterest.com
  • Plusz egy pozitívum: ha vigyorogva és szoknyában tekerek át a városon, a szoknya hosszával fordított arányban gyarapodnak a – legtöbbször – kedves bókok, rövid dudálások, zebránátengedések. Érdemes kipróbálni, tutira bevált önbizalomdopping. :-)
Szóval: szerintem ÉRDEMES! Abszolút az.

2015. január 12., hétfő

Téli gumi kerékpárra?

  
     Tavaly októberben markáns szív- és térdízületi fájdalmak közepette letettem a bringát, ám a sóvárgás igen erős maradt a tekerés iránt, így figyelemelterelésként elkezdtem kiművelni magam a téli kerékpározással kapcsolatban. Jelen pillanatban amolyan elméleti vérteződést folytatok, hogy a 2015-ös szezont előbb kezdjem és később fejezzem be, mint a tavalyit. Itt jegyzem meg, hogy azért nem elvetendő egy kerékpáros ismerősöm azon szabálya sem, miszerint „óraátállítástól óraátállításig tart a bringás szezon”. Pont. :-)
Forrás: thefridaycyclotouriste.com
    De mivel kellenek a kihívások, vissza a nagy téli öltözködős-felszereléses-technikázós témához, azon belül is a számomra legnagyobb újdonságot jelentő téli gumihoz. Nem vagyok egy nagy kerékpárszerelő zseni, így nem lepődtem meg, hogy nem ismertem a fogalmat, ám amikor egy cikket azzal a kezdőmondattal olvastam, hogy „autókkal kapcsolatban biztosan hallottál már róla, de tudtad, hogy a kerékpárodon sem mindegy milyen papucs van!?”  és még találkoztam egy-két hasonló indítással, jólesően konstatáltam, hogy „áhhá, más se tudja”, és azonnal kutakodni kezdtem a részletek után.
    Tehát: a téli kerékpározásnak nagyon-nagyon fontos eleme a megfelelő gumiválasztás, tessék szépen figyelmet fordítani rá. Nem túl zord időjárásban működik ugyan a slic gumi, ám már kis havon is veszettül tud csúszni és ilyen papucsokról egy-kettőre kidől az egyszeri bringás a forgalomból. Ha mégis ezzel mész neki a télnek, érdemes kisebb nyomással – kb. 3bar – és lejjebb engedett nyereggel közlekedni.
    Aki ettől komfortosabb és biztonságosabb útfogást szeretne, az választhatja a félterep típusú gumit. Ennek bordázata durvább, így a kis hóban is jól muzsikál, ám az aszfalt sem teszi tönkre, tehát az enyhe tél+városi bringázáshoz ideális, már csak azért is, mert nem kerül horribilis összegekbe. A kifejezetten téligumiként hirdetett termékeket már  jóval borsosabb áron osztogatják, ám cserébe a latyakos út sem jelent számukra akadályt és egész télen használhatóak, nehezebbek és el vannak látva fokozott defektvédelemmel.
Félterep és téligumi    
Terepgumi
  A hagyományos terepgumi is kiválóan működik, de csak nagy hóban használható, aszfalton nagyon ráz, csak annak ajánlom, aki kész télen a gumicserékre. A jégen pedig még ez sem biztosít megfelelő tapadást, így ha bicajjal szeretnél a korcsolyázók közé vegyülni, bizony be kell nevezned egy szöges verzióra, amivel garantált a tapadás és akár kiállva történő gyorsítás is kivitelezhető.
Szöges gumi
Ez már tényleg inkább terepre való, viszont olvastam olyan változatáról is, ami keményre pumpálva a középső részén fut, lejjebb engedve viszont az oldalán lévő szögek érintik a talajt és biztosítják a jó útfogást. Arról, hogy ilyet hol és mennyiért lehet Magyarországon beszerezni nem találtam információkat. De mindenesetre megnyugtató már maga a tény is, hogy létezik… :-)

    Tehát összefoglalva: a tél egy csúszós időszak, kell a téli gumi a bringára is, és hogy milyen, azt neked kell eldöntened. Sok sikert! :-)

Friss gumitesztet ITT találtok. 

Sufnitunig szögesgumit pedig EZEK alapján készíthettek.

2014. december 15., hétfő

Vissza a valóságba: Maya Pedal és a Bicimaquinas

   Elámulva a bringás világ luxus oldalán, a minap belebotlottam a Maya Pedal sokatmondó és elgondolkodtató weblapjába. Némi olvasgatást és videónézegetést követően gyorsan olyan világ tárult elém, ahol a kerékpár nem sikk, nem divat, nem hobbi, hanem a mindennapi élet olyan nélkülözhetetlen eszköze, aminek értékét innen, a nyugati, fejlett fertályból csak távoli kívülállóként szemlélhet az ember .
A kukoricamorzsolás megkönnyítése 
pedálos meghajtással.
   A Maya Pedal nevű civil szervezet tagjai tulajdonképpen az USÁ-ból és Kanadából adományként érkező kerékpárok értékesítésével foglalkoznak, a nem javítható darabokat pedig alkatrészként használják fel az úgynevezett „Bicimaquinas”-ok készítéséhez.
  A „Bicimaquinas” megnevezés magába foglal minden olyan gépezetet, melynek működtetése pedálos meghajtással történik. A műhelyben – San Andrés Itzapá-ban –  a világ minden tájáról érkező önkéntesek készítettek már többek között darálót, cséplőgépet, víz szivattyút, de még turmixgépet is használhatatlanná vált kerékpárok átalakításával. Az ilyen egyedi és hihetetlenül egyszerű szerkezetekkel hatékonyan tudják kiváltani a megerőltető kézi munkát és áthidalni az elektromos áram hiányát is. További nagy előnyük, hogy előállításuk költséghatékonyan, helyi anyagok felhasználásával történik, szervizelésük-karbantartásuk egyszerű és könnyedén a helyi igényekhez igazíthatóak. Hosszú távon mentesítik a felhasználókat az emelkedő energiaáraktól, bárhol használhatóak és még a környezetet sem szennyezik.


A szervezet célja, hogy műhelyük egyfajta globális információs központtá nője ki magát, hozzájárulva ezzel az elmaradott régiók fejlődéséhez és egy kisebb léptékű, fenntartható gazdaság kialakulásához. Weboldalukon várják a felajánlásokat, az önkéntesek jelentkezését és mindenekelőtt letölthető formában, részletes leírással megosztják a világgal az általuk készített szerkezetek leírásait.
Minden elismerésem a szervezet munkatársainak. Azt hiszem egészen egyedi módon mutatnak rá a kerékpárok társadalomformáló attitűdjére.









Forrás: http://www.mayapedal.org

2014. november 25., kedd

Onomichi U2 - A bringatúrák más dimenziója


Az Onomichi U2 felülnézetből,
háttérben a kikötő és a kerékpárral is bejárható szigetek.
   
A holland kerékpárutak és a csílei önzáró bicaj után következzék egy kis japán kitekintés, megnyílt ugyanis az Onomichi U2 névre keresztelt, kifejezetten bringásokra szakosodott többfunkciós létesítmény. A komplexumban található étterem, hotel, kávézó, ruha- és kerékpárbolt is, de a hely egyediségét mégis annak köszönheti, hogy a praktikus belső elrendezés révén a vendég az egész teret bejárhatja és minden szolgáltatást igénybe vehet úgy, hogy közben le sem kell szállnia a kerékpárjáról. Ez nagymértékben leegyszerűsíti a betérő bringások életét, hisz nem kell gondoskodni a kerékpár és a csomagok biztonságáról, sokkal egyszerűbben és kényelmesebben intézheti dolgait, megihat egy kávét vagy épp ajándékot vásárolhat.

A kerékpárbarát szoba.
   Maga az épület az Onomichi csatorna partján található egykori raktárból lett kialakítva, melyet a még mindig működő kikötő vesz körül. Az átalakítás során  nagy figyelmet  is szenteltek annak, hogy az építmény belesimuljon  ebbe a környezetbe, így egy modern, mégis hagyományos ipari-gyári enteriőr jött létre. Elhelyezkedése révén – a környéken 70km-nyi forgalmas kerékpárút-hálózat található – a tulajdonosok nem csak az ideérkező turistákra, hanem főként a helyi bicajos forgalomra építettek a koncepció megálmodásakor.

   A komplexum luxus hotel része is tartogat az igazi újításokat, hiszen azon túl, hogy nyeregben ülve is be tudunk jelentkezni, a szobákba magunkkal vihetjük hőn szeretett kétkerekűnket és speciális tartóra helyezve nem kell tőle megválnunk éjszakára sem. A közösségi tereket úgy alakították ki és szerelték fel különféle eszközökkel, hogy a kerékpáron szükséges javításokat is el tudja végezni az ott megszálló vendég, valamint ha maga nem boldogul a feladattal, egy profi szakemberekből álló csapattól kérhet segítséget.


Hogy teljes legyen a kényelem és a nyújtott szolgáltatások tárháza, a szobák árában – átszámítva kb. 35-40.000 Ft/éj – benne foglaltatik a bicaj oda- vagy akár hazaszállításának megszervezése, hogy a bringásnak a pihenésen, túrázáson, városnézésen kívül tényleg semmi egyébre ne legyen gondja.










Forrás: spoon-tamago.com

2014. november 19., szerda

Yerka - A csílei önzáró bicaj

   Amíg Hollandia fényes kerékpárútjaival szerepel a nemzetközi sajtó kerékpáros hasábjain, addig Csíléből egy önmagát lezáró bicikliről érkeznek meglehetősen izgalmas és érdekes hírek. Nevén nevezve a gyereket, a Yerka egy olyan speciális, kifejezetten városi igényekhez igazított kerékpár, amit saját alkatrészeinek segítségével lehet lelakatolni.
A tervezők: Andrés Roi Eggers, Cristobal Cabello és Juan José Monsalve.
Forrás: 
washingtonpost.com
   Mikor a három mérnökhallgató Andrés Roi Eggerst, Cristobal Cabellot és Juan José Monsalvet – azzal a szomorú tapasztalattal lett gazdagabb, hogy tolvajok lettek hőn szeretett bringáik új tulajdonosai, elhatározták, hogy kifejlesztenek egy ellophatatlan kétkerekűt, megvédve magukat – és lehetőleg minél több kerékpárost – az ilyen bosszantó kellemetlenségtől.
Az önmagával lezárt Yerka.
Forrás: designboom.com
   Két éves munkájuk gyümölcsének, a Yerkának titka abban rejlik, hogy a váz alsó szárát tulajdonképpen kettő, oldal irányba kihajtható kar alkotja, melyek végeit a könnyedén kihúzható nyeregcső rögzíti. Amellett, hogy így a bringásnak nem kell folyton magával cipelnie egy külön biciklizárat, a legfőbb előnye, hogy míg a zár elfűrészelésével a bicaj maga nem sérül, a Yerka meglovasításához magában a kerékpárban kell kárt tenni, így annak piaci értéke, eladhatósága szenved csorbát és ez egy okos tolvajnak kellőképpen elveszi a kedvét az ilyen bringa ellopásától.

   
   Maga a zárszerkezet a fő prototípuson kulccsal működik, de az alkotók készítettek olyan variációkat is, ahol zárkombináció és okostelefon – Bluetooth-szal – oldja meg a biztonságos lezárást. Ahogy a videón is látszik, a rögzítés kevesebb, mint 20 másodpercet vesz igénybe, ami nagy előny, ha az ember késésben van és persze nincs elvesztegetett idő és szerencsétlenkedés a hagyományos lakat táska mélyéről való előkotorásával sem.

   Az ötlet maga szerintem nagyon szuper, de – mint mindennek – azért ennek is van némi hátulütője, mint például a kerekek rögzítése ezzel a módszerrel nem megoldott és nem is mindenfajta kerékpártárolóban lehet elhelyezni az ilyen bicajt. Természetesen mindent egybevéve jó kis járgány ez a Yerka, tömeggyártását 2015 közepére tervezik, ha láttok egyet Pécsen, légyszi küldjetek róla egy fotót…