2014. augusztus 31., vasárnap

Így indultam én



   Nem hiszem, hogy in medias res kellene kezdeni elektronikus naplózásom – lévén nem hősi eposzt szeretnék megénekelni –, így leírom, én miért és hogyan kezdtem el bringázni.

   Alapvetően az adta az ötletet, hogy eléggé fájdalmasan érintette szűk kis büdzsémet diák voltom megszűnésének egyik kellemetlen velejárója, miszerint teljes árú tömegközlekedési bérletet kell vásárolnom – havi szintem majdnem 7.000 magyar forintért.

   Nem igazán fűlött ehhez a fogam, így elindult a brainstorming, kerestem a megoldást és így körvonalazódott bennem a kerékpározás gondolata. Mivel csak városon belül terveztem tekerni és nem volt túl sok tőkém a projekt megvalósítására, hát felmentem az internetre és kis kutakodást és alkudozást követően a Teszveszen megvásároltam Rozáliát, az én fehér-zöld-rózsaszín KTM Liberonem, nem pelenka :-) – city bike csodámat cirka 10.000 forintért. A vásárlást követő harmadik napon már érkezett is postán a kis drágám: kicsit kopott volt, kicsit koszos, kicsit kattogott, de az enyém volt. Az én saját biciklim! :-)

   Hogy ne haljak meg vele az első kanyarban, elvittük a Pedálba (Pécs, Szigeti út 34.), ott a srácok kipofozták bovdencsere, fék és váltóbeállítás, láncolajozás, markolatcsere, stb., így egy újabb tizes fejében már teljesen használatra kész is volt Rozi. Egy gyors matekkal világosan kiderül, hogy három hónap alatt visszahozta az árát, ami egy átlagos időjárású évet – és egy átlagos hidegtűrésű bringást – tekintetbe véve egy kerékpáros szezonnak durván csak a felét teszi ki. Tessék, itt van az a bizonyos gyorsan megtérülő pénzügyi befektetés! :-)

   Biciklis szárnybontogatásom közepette munkahelyet váltottam, ami azt jelentette, hogy a belvárosból a Malomvölgyi útra – kb. 7,6 km – kezdtem el tekerni. Az új helyen a munkatársak csak azt látták, hogy nap mint nap két keréken érkezek, így néhány hetet követően bevettek a BAM csapatba és ezzel beindult az élet, magába szippantott a kerékpárvilág.

   Ez körülbelül egy éve történt, azóta körbekerekeztük néhányszor a környéket, teszteltük a Balaton kört, gyönyörködtünk a Szálkai tavakban és túl vagyunk már számos vidám sültkolbászozós bringás reggelin és megannyi felejthetetlen kalandon.



   De ezekről majd később, előzetesként legyen annyi elég, hogy ha egy teljesen sportmentes életet élő alföldi lány zéró technikai tudással elkezd a pécsi buckákon tekergőzni, az nagyon vicces történeteket tud szülni… ;-)

KTM Libero City Bike, alias Rozi
- délutáni szikrázó napsütésben az új kerékpárhídon -

2014. augusztus 30., szombat

Nyeregbe! - avagy mire is gondol a szerző

Sziasztok Bringások az Éterben!

  Ezennel útjára bocsátom a pécsi kerékpáros életet felölelni kívánó, szigorúan lokálpatrióta és szigorúan két keréken tovagördülő blogomat. Nem szeretnék világmegváltani sem trónt bitorolni, helyet átvenni, egész egyszerűen naplózni szeretném jelennek, jövőnek, bringásnak és nem bringásnak, milyen is az élet Pécsett, kerékpáron.
  Tervemben szerepelnek interjúk profikkal és kezdőkkel, hasznos információk, tippek továbbadása, praktikák megosztása, motiválás az elkezdéshez és a fejlődéshez egyaránt. Célom megmutatni képekben és élménybeszámolókban, mennyire gyönyörű és más ez a mediterrán város – és környéke –, ha a gázpedál vagy a leszállásjelző helyett a pedált nyomod. Saját és bringás ismerőseim segítségével megpróbálom bemutatni, hogy a kerékpározás nem csak egy közlekedési eszköz, hanem életforma, boldogságforrás, csapatépítő és összekovácsoló entitás, egy szféra, ahol bizonyíthatsz, ahol ellazulhatsz, ahol a magad ura lehetsz, egy sport, ami nincs korhoz, nemhez, egyéb korlátokhoz és vastag pénztárcához kötve.
   Önvallomásos jelleggel beismerem, sem tapasztalt blogger, sem profi bringás nem vagyok, tehát amit beleadok, az a lelkesedésem és a kíváncsiságom, amit várok az pedig a saját és a pécsi kerékpáros kultúra továbbfejlődése. Szuper dolgok történtek és történnek jelenleg is városunkban, sokan munkálkodnak fáradhatatlanul, de még mindig van tovább. Hiszem, hogy Pécsen is lehetséges és szükséges is a Bringa Bumm, ami már megtörtént Európa számos városában, tehát nyeregbe szállok és keresem-kutatom a jobbnál jobb kerékpáros infókat.

Üdv,
egy Pécsi Pedálozoo